Benedek Elek: Toldi Miklós epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az eKönyvből:
Gyűltek, gyülekeztek Trencsén mellett a magyar hadak, indult Lajos király is Budáról nagy, fényes kísérettel. Budán, Pesten s amerre elvonult a király, tenger nép verődött össze, csudalátni. Hiszen volt is csudálni való. Mert ilyen hadbaindulást sem látott még ember, mióta a világ: világ. Hosszú sorban rengeteg nagy szekerek döcögtek az úton, megrakva hordókkal, kenyerekkel, mindenféle ennivalókkal. Jó, jó, kenyér nélkül, bor nélkül csak nem megy el messzi útra a király az ő népével (Ki tudja, kapnak-e az úton elegendőt?), de mire való a rengeteg sok aranyos, cifra hintó? Minden hintó elé hat ló volt fogva, s minden három lóra esett egy kocsis, valamennyi olasz gúnyában. Hát ló mennyi, amit vezetéken vittek! S mind felnyergelve, de milyen nyereggel! Ragyogtak az aranytól, ezüsttől, csillogó díszektől. Szekerek előtt, szekerek mögött, oldalt egy sereg cseléd, s mind olasz gúnyában, harisnyásan - ugyan mi szükség van ennyi ingyenélőre? Talán bizony nem is hadba, de lakodalomba megy a király!
No, majd meglátjuk, bízzuk csak rá.
Ott volt már a magyar sereg Trencsénben, mikor a király megérkezett, s hogy végigjárta, -nézte a gyönyörű hadat, mosolygott elégedetten, bólintgatott, egyikkel-másikkal szóba állott, aztán visszahúzódott a sátrába s megírá levelét a cseh király-császárnak. Azt írá pedig levelében a király, hogy: bizony megesmérem, kedves király bátyám, birodalmi császár, hogy bár fiatalabb vagyok, mint te, még nem valék nálad. Szégyellem is nagyon, de hát sok gondom volt, hiszen tudod te jól, nekünk királyoknak tenger sok a dolgunk... Ámde most, hogy éppen Trencsén mellett a hadam, s idejövék, hogy megszemléljem, gondolám: közel esik Prága, könnyűszerrel meglátogathatnám én kedves bátyámat. Nem mennék én haddal, csak udvari néppel, s némi ajándékkal: éppen azért kérlek, küldj nekem levelet, mégpedig hit alatt, királyi pecséttel: magamnak s népemnek nem lesz bántódása.
Gyűltek, gyülekeztek Trencsén mellett a magyar hadak, indult Lajos király is Budáról nagy, fényes kísérettel. Budán, Pesten s amerre elvonult a király, tenger nép verődött össze, csudalátni. Hiszen volt is csudálni való. Mert ilyen hadbaindulást sem látott még ember, mióta a világ: világ. Hosszú sorban rengeteg nagy szekerek döcögtek az úton, megrakva hordókkal, kenyerekkel, mindenféle ennivalókkal. Jó, jó, kenyér nélkül, bor nélkül csak nem megy el messzi útra a király az ő népével (Ki tudja, kapnak-e az úton elegendőt?), de mire való a rengeteg sok aranyos, cifra hintó? Minden hintó elé hat ló volt fogva, s minden három lóra esett egy kocsis, valamennyi olasz gúnyában. Hát ló mennyi, amit vezetéken vittek! S mind felnyergelve, de milyen nyereggel! Ragyogtak az aranytól, ezüsttől, csillogó díszektől. Szekerek előtt, szekerek mögött, oldalt egy sereg cseléd, s mind olasz gúnyában, harisnyásan - ugyan mi szükség van ennyi ingyenélőre? Talán bizony nem is hadba, de lakodalomba megy a király!
No, majd meglátjuk, bízzuk csak rá.
Ott volt már a magyar sereg Trencsénben, mikor a király megérkezett, s hogy végigjárta, -nézte a gyönyörű hadat, mosolygott elégedetten, bólintgatott, egyikkel-másikkal szóba állott, aztán visszahúzódott a sátrába s megírá levelét a cseh király-császárnak. Azt írá pedig levelében a király, hogy: bizony megesmérem, kedves király bátyám, birodalmi császár, hogy bár fiatalabb vagyok, mint te, még nem valék nálad. Szégyellem is nagyon, de hát sok gondom volt, hiszen tudod te jól, nekünk királyoknak tenger sok a dolgunk... Ámde most, hogy éppen Trencsén mellett a hadam, s idejövék, hogy megszemléljem, gondolám: közel esik Prága, könnyűszerrel meglátogathatnám én kedves bátyámat. Nem mennék én haddal, csak udvari néppel, s némi ajándékkal: éppen azért kérlek, küldj nekem levelet, mégpedig hit alatt, királyi pecséttel: magamnak s népemnek nem lesz bántódása.
Hasonló termékek
